Az adventben az idő sürget; eseményei világraszólók. Mint a Szentírás mondja: hegyek hegyekre torlódnak s fölöttük emelkedik fel a nap, a Messiás, akihez özönlenek a népek: elbódul a lélek a népek örömében; ki érti meg azt, hogy mi történik itt? A kereszténység a Szent Szűz szívéhez zarándokol el, ragyogó vágyaiból, szent indulataiból megérti, hogy mi lesz? Innen van, hogy mi mindnyájan annyira vonzódunk ahhoz a Boldogságos Szűzhöz. Innen van, hogy a felséges templom előtt, mely még zárva van az adventben, áll egy kép, mely ékesen szóló és melegen érző: a Boldogságos Szűz Mária. Mert az ő lelke a lelkek eszménye, és az ő szíve a szívek felgyújtója, és az ő nyelve fog nekem adni kellő szavakat, hogy hogyan járuljunk ahhoz, ki hozzánk jő, mert Aki a Szent Szüzet édesanyává tette és az ő vérét édes tejjé forralta, Az adott az ő szívébe is kellő érzelmeket, melyekkel Őt üdvözölnünk illik.

[PO ÖM, XVIII., Élet Igéi III., Szűz Mária, 40. old.]