«És midőn ezt mívelték, a halaknak oly bő sokaságát rekeszték be, hogy szakadoz vala hálójuk.» Jézus akarta így jutalmazni s bíztatni híveit. Engedelmességüknek érdemét azonban ez a siker nem érintette. Lehetett volna, hogy Jézus szavára kivetve a hálót sem fognak semmit; Péter akkor nem buzdul, nem lelkesül föl, de erénye kifogástalan. Így azonban Jézus segített, s Péter közvetlenül, mély meggyőződéssel tapasztalta Jézus segítségét. Isten keze nyúlt bele életébe, s e benyomástól megrendülve kiáltja: «Menj ki tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!» Ah, oly közel jársz hozzám, benyúlsz lelkembe, segítesz, bíztatsz... szeretsz s segítesz, ugyanakkor érdemtelenségem öntudatára ébresztesz. Nem vagyok méltó kezedre, segítségedre, hűséges szeretetedre. Isten jár közel hozzám, mily hatalmas indítóok ez minden jóra.

[PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., Az első Húsvéttól a másodikig, 173. old.]