A Szentlélek imáinknak sugalmazója, Ő voltaképp az imádság lelke; azáltal is, hogy Isten felé fordít; azáltal is, hogy bensőnkbe int s összeszedetté tesz. Az Írás azt mondja róla, hogy «beárnyékol», vagyis hatalma alá, benyomásai alá vesz s megérezteti velünk a lelkiség sugárzását. Ez a «beárnyékolás» nem elhomályosítást s elsötétítést jelent, hanem jelenti a Szentlélek kihatását és kegyelmeinek térfoglalását. A Szentlélek kihat lelkemre s indít s megmozgat engem, s akkor aztán rajtam a sor, hogy a bennem támadt érzéseket magamévá tegyem, hogy azokba behatoljak, hogy azokkal elhatározásaimat megtegyem, hogy akarjak és tegyek. A Szentlélek benyomásaitól áhítat száll lelkemre; megindulok és elérzékenyülök; bűneimet bánom és szégyellem. Azután ismét úgy érzem, hogy szeretetteljesen vonz magához és hogy szorosabban egyesülök vele. Ilyenkor vannak imádságos lelkületeim s hangulataim.

[PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: Pünkösdi lélek, 152-153. old.]