Érzékiség! Istenem, aki csak kezdő is a természetfeletti életben, aki előtt dereng a tökéletesség, és sejtelme van arról, hogy mit jelent az: Istennek élni — lépten-nyomon beleütközik az érzékiségbe és ha nem vigyáz, lelkiismeretének tisztaságát is rajta vesztheti. Nem tehetünk egy lépést sem anélkül, hogy önmagunkba bele ne botoljunk. Ha imádkozom és imámat aszerint ítélem meg, hogy édes és ömlengő, meglehet, hogy Istennél imáimnak kevés értéke van, de előttem annál több, mert érzékiségem játszik bele. Ha buzgólkodom valaki iránt, akit szeretek, ha lelkét féltékenyen gondozom, mert kedves emberem: apostolnak látszom; pedig az érzékiség apostola vagyok; ellenben ha azokon a rideg, tövises nyomokon járok, melyeken az érzékiség kivész, akkor az igazi apostol erényével érdemét is remélhetem.

[PO ÖM, XVII., Élet Igéi II., Az Úr ünnepei, 331. old.]