Nemcsak hébe-korba áldozatokat kell hoznunk az eszmékért, hanem kitartással kell dolgoznunk megvalósításukon, s ezen a téren óriási feladatok várnak Magyarországra, mely még mindig nem a munka társadalma. Lelkesedés is kell, de a lelkesedéshez apostoli kitartás, vértanúi hűség s áldozatos munka is kell. s ez utóbbiból van itt kevés köztünk. Mindkettő kell, s pünkösdi Lélek csak abban van, ki mindkettőnek híve. A régi Magyarország még csak lelkesedni tudott s dolgozni nem szeretett; az új Magyarország meg csak dolgozni akar s az eszményeket lekicsinyli. A régi Magyarország tunya volt, az új Magyarország blazírt lett; az nemzeti volt és szegény, ez kozmopolita és nem gazdag; mindkettő a bomlás és romlás mérgét hordozza magában. Ezzel szemben a pünkösdi szellem abban a Magyarországban lesz, mely magyar is, hívő is, idealista is, nemzeti is, ugyanakkor pedig munkás, szorgalmas és takarékos is. Ebből a pünkösdi tűzből válik egyéni derekasság s öntudatos nemzeti élet.

[PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: Pünkösdi lélek, 145. old.]