R: Dicsőség néked, ó Krisztus, dicsőség néked!

Isten Igéje, te testté lettél, és jöttél, hogy közöttünk lakozzál.
Mindenben részese voltál életünknek,

meghaltál, amint mi is mindnyájan meghalunk. R

Dávid fia, akire az igazak és a próféták vágytak,
te hirdetted a jó hírt a szegényeknek;

te hirdetted az Úr kedves esztendejét. R

Te azért jöttél, hogy széttörd a rabság láncait;
te azért jöttél, hogy jót tegyél,

te utat nyitottál mindenkinek Isten jelenlétéhez. R

Te gyengén és szegényen jöttél a világba,

te megszégyenítetted alázatosságoddal a felfuvalkodottat,
magadhoz hívtad a megfáradtakat és megterhelteket. R

Te Isten Báránya vagy és pásztorunk,
az Úr szolgája és Urunk:

Alternatív olvasmányok az egyházatyáktól

A szír hagyományból

Most, hogy a legmagasabb és legalacsonyabb teremtmények eggyé

lettek, nincs többé magas és alacsony. Isten éppen megjelent a földön, és

emberi természetünk felment a mennybe. Amikor Isten lejött hozzánk, a

föld mennyé lett, és amikor a hozzánk hasonló Fiú feltámadt, a menny

földdé lett. Ekkor eggyé lett a menny és a föld.

Abdiso bar Bariz (IX. sz.): Kommentár az egyház ünnepeiről, 58. o.

A görög hagyományból

Ez az Úr kegyelme, és ezek az Úr eszközei az emberek fiainak

helyreállítására. Ő azért szenvedett, hogy megszabadítsa a szenvedéstől

azokat, akik benne szenvednek. Leszállt, hogy felemelhessen minket.

Megtapasztalta a fogantatást, hogy szeressük azt, aki nem nemzetett.

Romlásba ment, azért, hogy a romlás halhatatlansággá legyen. Gyenge
lett értünk, azért, hogy erőre kapjunk. Halálra szállt, hogy
halhatatlanságot adományozzon nekünk; életet adjon a holtaknak. Végül,
emberré lett, azért, hogy mi, akik emberként halunk meg, újra élhessünk,
és a halál többé ne uralkodjon rajtunk.
Alexandriai Szent Athanasziosz (295–373): Húsvéti levelek, 10, 8.19