Napi igék

Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon! (Zsolt 90,16)

Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. (Jn 1,14)

Olvasmányok

Ruth 4,7-12; Józs 9,1-27

Lelki útravaló a mai napra

Isten, aki ezt a világot megteremtette, aki öröktől fogva van és mindig lesz: megmutatta magát a halandóknak. Isten, aki élet és halál fölött Úr, eljött az emberek közé – emberi formában.

Mindez olyan csoda, amelyet elménk fel nem foghat, értelmünk meg nem érthet. Csupán a szívünkben rejtőzködő hit tud ezekről az igazságokról. Arról, amit Isten értünk tett: az ő mérhetetlen szeretetéből kis időre láthatóvá tette magát értünk. Mert a kegyelmes Isten meg akarta szabadítani az embert. Nem akarta veszni látni, inkább ő maga látogatta meg a teremtett világot. Megszületett, hogy az ember újjászülethessen. Láthatóvá váltak a tettei, hallhatóvá a hangja. Majd meghalt, hogy az embernek legyen reménysége, amikor végleg itthagyja ezt a földi valóságot.

Az Atya megmentett bennünket azzal, hogy a kárhozat felé futó emberiség elé odaállította a keresztet, amelyet nem lehet egyszerűen csak megkerülni vagy átugrani. Ha odaérünk elé, nem tudunk mást tenni, csak felnézni rá. Az üres keresztre. Leborulva elfogadni, hogy a kegyelmes Isten megmentett, megszabadított, megváltott. Feltámadt, hogy feltámadhassunk.

*

Drága Urunk! Köszönjük, hogy Atyaként úgy tekintesz ránk, mint gyermekeidre. Köszönjük, hogy olyan végtelen szeretettel veszel körül minket mindennap, amilyet csak tőled kaphatunk. Köszönjük, hogy csodáiddal most is jelen vagy a mindennapjainkban, és ezáltal is érezhetjük jelenlétedet, kegyelmedet. Ámen.

Szerző: Vladika Zsófia