Napi igék

Amikor meghallotta Jób három barátja, hogy mennyi baj érte őt, eljöttek a lakóhelyükről .... És mellette ültek a földön hét nap és hét éjjel; de egyik sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy milyen nagy a fájdalma. (Jób 2,11.13)

Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét. (Gal 6,2)

Olvasmányok

Péld 8,22-32(33-36); Jón 1,1-16

Lelki útravaló a mai napra

Jób barátait sokszor becsméreljük, hogy nem tudtak vigasztalást adni a szenvedő embernek. Válaszaik, teológiai okfejtéseik, még ha önmagukban igazak is voltak, a szenvedés mélységében elvont tételek maradtak. Maga az Örökkévaló is megfeddi őket, mert látja a kioktatás hiábavalóságát. Ebben a részben azonban példa lehet számunkra a barátok magatartása. Egyrészt a közönyösséggel szembeni aktivitásuk, amikor elindulnak a szenvedő ember felé. Időt, energiát nem kímélve mennek barátjukhoz, hogy a terheket közösen tudják hordozni. Másrészt a fájdalommal való találkozás első pillanatában a csendhez fordulnak.

A megérkezés bizalomépítése, az együtt töltött idő, az egymás mellé rendeződés kegyelmi folyamata csendben folyik. Ez a baráti lelkület van ott az apostoli intés útmutatásában, amikor a közös teherhordozás mandátumát nemcsak a szenvedés dimenziójában, de a bűnök elfedezésében és elhordozásában is Krisztus csendes lelkületében állítja a gyülekezet közössége elé.

Milyen jó ebben a krisztusi törvényben nekünk is részt venni! Elindulni a szenvedő embertárs felé, megérkezni a csend és a közösség küldetésével, majd az elhordozott bűn katarzisának a felmutatásával megélni Isten országának csodálatos erejét.

*

Urunk, Istenünk! Köszönjük, hogy voltak mellettünk csendben segítő emberek, akik szenvedésünket hordozták imádságukban. Kérünk téged, hogy mi is tudjuk hordozni mások fájdalmát és nehézségét, ha kell, aktív szerepvállalásban. Csendben és segítségben legyen előttünk az igaz Vigasztaló, aki megbocsát nekünk, szenvedőknek. Ámen.

Szerző: Solymár Péter