Az Úrhoz menekülök. Hogyan mondhatjátok nekem: Menekülj a hegyre, mint a madár?! (Zsolt 11,1b–c)

Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! (Jn 14,27)

Olvasmányok: Kol 1,9–14 és Ézs 59,1–15a

Lelki útravaló a mai napra

Volt egy gyermekkönyvünk, amely látványosan mutatta be az állatok védekező taktikáit. Az ember csak ámul, mi mindennel látta el a Teremtő az élőlényeket, hogy felvértezze őket a veszélyekkel szemben. Tüskék, fogak, karmok, ijesztő színek, kemény páncél, váratlan alakváltozás – megannyi életmentő komoly játéka a természetnek. A madár szárnyakat kapott. A zsoltárból kiderül, hogy nem valami nagy ragadozóról van szó. Neki a könnyedség, a gyengeség mégis a menekvése. Magasra röppen, ahová nem ér el üldözője; talán kis helyen is meg tud bújni, védelmet találva.

Az embernek is vannak védekező taktikái: tüskés természet, a harag kemény támadó fegyverei, fondorlatos alakváltozás, erőt demonstráló, ijesztő színek, megfutamodás.

Az Istenben hívő ember az imádság és a hit szárnyait kapta ajándékul, amelyek magasra emelhetik őt. Istennél oltalmat, menedéket talál. Jézus azonban ennél tovább vezet a hit útján. Békessége nem a világtól elszigetelő védelem, hanem bizonyosság afelől, hogy az ő tudtán kívül semmi sem történhet velünk. Oltalmában tudhatjuk magunkat akkor is, amikor fegyvertelenül – de nem eszköztelenül – vívjuk napi küzdelmeinket, amelyekben Isten ereje erőtlenség által éri el célját.

*

Köszönöm, Uram, hogy te mindig annyi erőt adsz, amennyire éppen szükségem van. Nem hagysz magamra. Ha elfáradtam a küzdelemben, megpihenhetek nálad, hogy békességed bátorítson a továbblépésre. Ámen.

Szerző: Lacknerné Puskás Sára