Hittanórán azt a feladatot adtam egy osztálynak, hogy színezzék ki egy színezőből a pontokkal jelölt részt, a többit hagyják üresen. Elég aprólékos munkát kívánt, és első ránézésre nem is ábrázolódott ki, hogy mi fog belőle kijönni. Terhes feladatnak tűnt elsőre, mert ők a digitális világban már hozzá szoktak a gyors dolgokhoz, itt pedig koncentrálni kellett, és pontról-pontra haladni. Az osztályból az egyik gyerek fel is kiáltott: „Nem látok semmit! Zagyvaság az egész!” Mondtam, hogy nem is kell látnia semmit. Nem az a feladat, hogy lássa a végeredményt. A feladata az, hogy pontról pontra haladjon, és majd a végén összeáll a kép.
Zagyvaság! Kiáltunk sokszor, amikor nem értjük, hogy min, miért kell keresztül mennünk. Amikor nem látjuk a velünk történő dolgok értelmét, amikor nem sikerülnek a terveink és más irányba kell mennünk, mint szeretnénk. Van, akinél hosszabb, van, akinél rövidebb ideig tartanak ezek az időszakok.
Azt érezzük, hogy zagyvaság, de higgyük el, hogy nem az! Isten ott van ezekben! Minél jobban összekuszálódnak a dolgok, annál előrébb jutunk abban, hogy Isten tervei kibontakozzanak az életünkben. Nekünk az a dolgunk, hogy mint a gyermekek a színezőben, pontról-pontra, imáról-imára haladjuk életünkben, és az Úrra bízzuk a dolgainkat. Ez a kulcsa annak, hogy a végén meglássuk az összképet, és hálát tudjunk adni azért, amiért vezet, szeret, megvált, segít a mi Urunk, Istenünk. Bízzuk az Úrra dolgainkat!
(Molnár Virág, Mezőkovácsháza – Nagybánhegyes)
******
Imádság:
Atyánk! Segíts nekünk rád bíznunk minden dolgunkat! Adja nekünk Benned való teles bizalmat, hogy ne a magunk feje után menjünk, hanem engedelmesen a Te utadon járjunk! Ámen.
*****
A nap gondolata:
„Az Úrra bízzad dolgod, könnyebbül a teher…” (265. dicséret 2. verse)