„Ő ezt mondta nekik: Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet. Viszont ma, holnap és a következő napon úton kell lennem, mert nem veszhet el a próféta Jeruzsálemen kívül.” (Lk 13,32-33)

A hatalommal visszaélő, fenyegetőző, a hatalmát fitogtató Heródes erről az útról Őt nem tudja eltéríteni. Ő ezeket a bűn rabláncaitól súlyosan szenvedő testvéreit, ezeket a megkötözötteket jön feloldani, a szegényeknek evangéliumot hirdetni. Már szolgálata elején szólt erről Názáretben, mondván: ma teljesedett be ez a ti fületeknek hallására. Itt van ez a „ma”, s jön a holnap, jön az a nap, amikor Jeruzsálemen kívül kell szenvednie. Heródes lefizetett hóhérai nem érhetik Őt utol, még nem jött el az Ő órája. Eljön az Ő megáldoztatásának ideje is. Ahogyan sok próféta vérét ontották Jeruzsálemben, úgy fog majd földi élete és munkássága is befejeződni. Nem becsüli alá azt a dühöt, ami ott van Heródesben, de nagyra értékeli azt a küldetést, azt a szolgálatot, amiért jött.

Előttünk áll Heródes, akinek egészen más az értékrendje. A heródesi természetű ember az az óember, aki Krisztus nélkül él. Milyen is Heródes? Hatalmában gyönyörködik, pöffeszkedik, aki kicsinyes alattomossággal az ő életkörülményeit úgy alakítja, ahogyan neki jó. Az egoista, önző embert példázza, akiről majd a Szentírás, mint az utolsó idők embereiről így tanít: lesznek magukat szeretők, pénzsóvárak, gyönyöröknek kedvelői. Szép lakomát szervező, melynek végén tálcán hozzák egy próféta fejét. Hát ilyen Heródes! Fenyegetőzik, s mindent megtesz azért, hogy hatalmát megőrizze. Bárcsak máshogy gondolkozna az a Heródes, s máshogy élne, és máshogy beszélne! A látszatnak ad, a látszatnak él, s hatalmával visszaélve csak egy báb-király.

(Sebestyén László Ede, Köröstárkány)