„Ő ezt mondta nekik: Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet. Viszont ma, holnap és a következő napon úton kell lennem, mert nem veszhet el a próféta Jeruzsálemen kívül.” (Lk 13,32-33)

Azt látjuk, hogy Jézust nem lehet ebben a békétlen, tüzesedő, felpaprikázott, életveszélyes helyzetben sem kimozdítani az Ő békességéből. Krisztus békessége ilyen. Átölel az Ő szeretete, átjár az Ő békessége ezen a történeten keresztül is, azzal ahogyan nyugodtan válaszol. Fölötte van mindannak, ami próbálja Őt lenyomni. Fölé helyezkedik mindennek, mert tudja, hogy Ki van fölötte.

Ha tudod, hogy Ki az, aki téged őriz, Aki szeretetében, markaiban tart, akkor jöhet bármi. Akkor az Ő békessége megmarad. Akkor az, amit Jézusban látsz, - ebben a helyzetben is - azt a nyugalmat megkaphatod te is. Jézus ekkor is így tudott szólni, viselkedni, és nem durva, hanem éppen a farizeusok közül való néhányukat bevonja, szolgálatot, munkát ad nekik, s a küldetésben járó Urunk küldetést ad azoknak, akiknek más nem adott volna ilyen feladatot. Sokan csak tetszeleghettek azzal, hogy ők a korabeli egyház vezetői, tudorai, sokat tudó írástudói. Viszont az, Aki meg nem állítható, ismét úton van. Így szól: úton kell lennem. Ő nemcsak karácsony közeledtével, hanem mindig úton van felénk.

A hatalommal visszaélő, fenyegetőző, a hatalmát fitogtató Heródes erről az útról Őt nem tudja eltéríteni. Ő ezeket a bűn rabláncaitól súlyosan szenvedő testvéreit, ezeket a megkötözötteket jön feloldani, a szegényeknek evangéliumot hirdetni. Már szolgálata elején szólt erről Názáretben, mondván: ma teljesedett be a ti fületeknek hallására. Itt van ez a „ma”, s jön a holnap, jön az a nap, amikor Jeruzsálemen kívül kell szenvednie. Heródes lefizetett hóhérai nem érhetik Őt utol, még nem jött el az Ő órája.

(Sebestyén László Ede, Köröstárkány)