„Ő ezt mondta nekik: Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet. Viszont ma, holnap és a következő napon úton kell lennem, mert nem veszhet el a próféta Jeruzsálemen kívül.” (Lk 13,32-33)

A farizeusok között is vannak „jóakarói” Jézusnak? Vannak olyanok is, akik nem örülnének annak, hogy Heródes őt időnap előtt elveszejtené. Ők annyiszor piszkálódtak vele, s a kákán is göböt keresve akartak benne hibát találni, s még közöttük is vannak ilyen emberek! Ezeket most Jézus bevonja, felhasználja és küldetésbe állítja. Mi már rég leírtuk volna őket. Jézus mintha tanítványokká formálná őket, amikor feladatot ad nekik. – Menjetek, s ezt és ezt mondjátok meg Heródesnek!

Jézus Krisztus, a Királyoknak Királya Galilea fejedelméhez küld üzenetet. Egészen más szemszögből látja a dolgokat, és máshogy kezeli azokat, mint ahogy mi látnánk – más dimenzióban, más értelmezésben -, mert Ő maga is más. Nem az, akinek Heródes gondolja.

Vajon a mai, Heródeshez hasonló ember, te meg én is, végiggondoltuk-e már, hogy milyen hatalmas Királlyal van dolgunk? Az ég és föld Ura, a Királyoknak Királya megalázza magát: gyermek-formában közénk jön, emberré lesz, de attól Ő még hatalmas Úr. Elküldi ezeket az embereket az a Jézus, aki nem menekül el a halál útjától, de majd az ő élete a golgotai kínszenvedéshez és a halálba vezet, a halálba torkollik, hogy aztán feltámadásában az örök életet, és annak diadalát lássuk. Heródestől nem tart – ezt lehet kihallani a sorok közül. Bár megfenyegette, életére törne, - fejét venné, mint Keresztelő Jánosnak? – Jézus nem reá néz, mert ő sokkal nagyobb küldetésben jár. Mintha azt mondaná: - Ma és holnap, és ezután is nekem e küldetésben kell járnom! Ettől még egy Heródes sem, egy ravaszdi rókát játszó fejedelem sem fog eltéríteni!

(Sebestyén László Ede, Köröstárkány)