„Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (Gal 1, 10)

Ezek a sorok leleplezik a szívünk egyik legmélyebb kísértését. Szinte minden pillanatban a másoknak való megfelelés vágya hajt, mások elismerésére vágyunk.

Pál arra hívja fel a figyelmünket, hogy az emberek véleménye mulandó, Jézusé örök. Egy nap mindannyian ott állunk majd előtte, és akkor nem az lesz a kérdés, hogy hány embernek tetszett az életünk, hanem hogy hűségesek voltunk-e Jézushoz.

Jézus maga is ezt mondta: „Jaj néktek, ha minden ember jókat mond felőletek.” (Lk 6,26) Nem azért, mert rossz, ha valaki szeret, hanem mert ha mindenki elégedett velünk, valószínűleg soha nem álltunk szembe a bűnnel vagy a hamissággal.

A mai nap döntés elé állít minket: kinek akarunk tetszeni? Fontos-e, hogy mit mond a mai napomról, a mai reggelemről, életem állandó jelenéről Jézus? Akarok-e neki tetszeni? Életprogramom-e, vágyam-e az Ő akarata szerint élni? Só lenni, hegyre épített város, világosság, szolga, aki Mestere példáját követve mások rabszolgája.

(Székely Zsolt Ferenc, Budapest-Pesterzsébet Klapka tér)