És így szólt hozzájuk: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok erre a tanúk. És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel. (Lk 24,46-49)

A tanúk feladatáról egy szakmai lapban ezt olvastam: A tanú olyan személy, aki ismer valamilyen az ügy elbírálását befolyásoló tényt, többnyire azért, mert látott, hallott, vagy érzett valamit, s eme ismeretének a hatóságokkal való közlése útján képes elősegíteni a tényállás tisztázását. A tanítványok is, ahogy ott állnak a feltámadott Jézus előtt, láttak is, hallottak is, éreztek is valamit, tehát tanúkká lettek. Ott álltak húsvét után és pünkösd előtt. A feltámadás örömét átélve, és mégis erőtlenül. A tapasztalatok birtokában, de mégis azzal az esetlenséggel, amiben az ember nem tudja, hogy mit kezdhet a tapasztalataival, hogyan kezelje az érzéseit. Tudják olyan csodákat éltek át, amelyek szétfeszítették a lelküket, de még nincs meg hozzá a bátorság, a lendület és az erő, hogy erről merjenek beszélni. És Jézus ebben a bizonytalanságban azt mondja nekik: nem a magatok erejéből lesztek tanúk, hanem tanúim lesztek a mennyei erő segítségével. Amire pedig várni kell. Mennyi Szentlélek nélkül hablatyoló van a világon, akik csak a magukét mondják. Vigyázzunk, nehogy olyanná legyünk, aki csak beszél, aki csak a magáét mondja, aki csak a valódit mondja, de nem az igazat.

(Prókai Árpád, Boldva)

***

Uram! Hűséges tanúd hadd legyek! Ámen

***

A bizonyságtétel továbbadott bizonyosság. A bizonyságtétel az, amit tovább adunk másoknak, szóban, írásban, tettekben, ahogy éppen lehet.