Színt keverni, színt vallani
„Jóllehet a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallották meg ezt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából; mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.” (Jn 12,42-43)
Azoknak a többségben lévő zsidó vezetőknek, akik nem hittek Jézusban, volt valamilyen hitük! Akkor mi a baj? Templomba jártak, olvasták a szent iratokat, tanítottak, imádkoztak. Mindent megcsináltak, amit hitük szerint el kellett végezniük, de nem tértek oda Istenhez, csak távolról figyelték, és teljesítették a parancsait. A parancsát teljesítették, de akaratát nem keresték. Féltek Istentől, de nem szerették. És aki nem szereti Istent, az az embert sem képes szeretni. Aki pedig nem szereti az embertársát, attól elfordul az Úr. Annak megkeményíti a szívét. Ez onnan ismerhető fel, hogy az illető sokkal kíváncsibb arra, mit gondolnak felőle az emberek, mint arra, hogy Isten mit gondol róla.
Istent hiába a szánkra venni; a Mi Atyánkot értelem nélkül elmormogni; a gyereket hittanra járatni, de otthon úgy beszélni, hogy mindent kétségessé teszünk benne, amit megtanult; zsoltárt úgy énekelni, hogy közben minden másra gondolunk, mindez nem az, mint színt vallani Jézusról!
Színt vallani Jézusról azt jelentheti, hogy többé nem megyek oda, ahol, szerintem nem úgy szólnak, gondolkodnak, ahogyan azt Jézus igazsága megköveteli. Jézusról színt vallani azt jelenti, hogy szakítok azzal, ami Jézus-ellenes.
Ma megint az Ő Igéjének fedezéke alatt mehetünk vissza a helyünkre. Azzal az indulattal, ahogyan Ő kérte: okosan, mint a kígyók, és szelíden, mint a galambok. (Dr. Kereskényi Sándor, Szeged-Honvéd tér)
***
Imádság:
Engedj ma oda Jézus, ahol Téged képviselhetünk. Ne engedj ma oda, ahol csak emberek dicséretét gyűjthetjük be. Ámen
***
A nap gondolata:
Csak a hazugság és a gyávaság szégyenletes. A valóságot soha nem kell szégyellni. (Márai Sándor)