Sokakat gazdagító élet – 1.
„Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket. El nem fogyó kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg. Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.” (Lk 12,33-34)
Úgy lesz jelen a mennyek országa itt közöttünk, hogy minket állít oda, hogy másokat gazdagítsunk. Minket tesz oda a mi Jézusunk, hogy legyünk az Ő kenyereket szaporító, áldó, máskor meg gyógyító kezévé, szájává, hogy tudjunk jót tenni. Ahogyan Ő jót tett velünk, ezt tegyük mi is! Tudjunk megbocsátani úgy, ahogyan Ő megbocsátott!
Akik Isten országának elküldött szolgái, akik mások gazdagítására küldött szolgák. Ők nem egy hatalmas, hanem kicsinyke nyáj. Ma is igaz, hogy akik előállnak és jelentkeznek a szolgálatra, nincsenek sokan, de a kevesek által is Isten csodát tud tenni.
Feltevődik a kérdés: mi mennyire ragaszkodunk a földi kincsekhez, a földi vagyonhoz? Házunk, földünk ma még a nevünkön van, de lehet, hogy holnap, vagy jövőre itt kell hagyjuk. Nem lehet tudni, hogy meddig a miénk. Mire kaptuk tehát? Csak arra, hogy kézzel-körömmel, teljes erővel hozzá ragaszkodjunk, csak annak éljünk? Van egy másik kincs, van egy másik vagyon, s erre nézve élhetünk jól sáfárkodva a földi kincsekkel. Nem tetszelegve, nem dorbézolva, hanem azzal is szolgálva. Hogyan? Bevessük és használjuk a vagyonunkat Isten szolgálatában!
Emlékezzünk csak arra a bűnös asszonyra, aki Jézust megkente! Az ő cselekedetéről mindaddig meg fognak emlékezni, amíg az evangéliumot hirdetik. Itt van az „el nem avuló erszény”. Tudja, hogy most ő rajta a sor, ő következik, neki kell cselekednie. Nem rejtegeti, nem dugdossa titokban az alabástrom szelencét, hanem annak tartalmát Jézusra tölti, így fejezi ki háláját. Akkor cselekszik, amikor még lehet, mert a Mester elvétetik közülük. Mennyire nem értették akkor ennek az „el nem avuló erszény” gazdagságát?! Még a tanítványok sem, majd csak később.
(Sebestyén László Ede, Köröstárkány)
****
Imádság:
Kincseket osztogató Uram! Te töltsd tele javaiddal elsősorban szívemet, hogy legyen miből osztogatnom másoknak is! Formálj, Uram, hogy elküldhető, s boldogan szolgáló tanítványod lehessek! Ámen