Mi is történik János leírása szerint az előtt, hogy Jézus arra biztatja a tanítványokat: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.”? Először kijelenti, hogy közülük, a tanítványok közül valaki elárulja. Aztán Péter fogadkozására annyit válaszol, hogy még a hajnali kakasszó előtt háromszor meg fogja tagadni.
Milyen hangulatváltás az ünnepi vacsora után! Annál is inkább, mert mindenki tisztában van vele, hogy amit Jézus megmond, az úgy lesz! Ott aztán felkavarodtak a szívek, az indulatok, a félelmek! Ezért; pontosan ezért, és mindezek ellenére mondja Jézus: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.”
Most, mielőtt elolvastad ezt a néhány sort, mivel foglalkoztál? Mit éltél át? Miről szereztél tudomást? Bárminek ellenére, most csak arra figyelj, amit kierősít neked az Úr: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.”
Higgy, vagyis: bízzál Istenben; higgy, vagyis: bízzál Jézusban, és adj oda neki mindent! Teljes valódat. Aztán figyelj, mert lesz tennivalód! Mert Jézus veled együtt; az Ő erejével, az Ő békességével, de a te közreműködéseddel, a te hiteddel együtt kívánja elvégezni azt, ami – tudod, te kérted -: megegyezik az Atya akaratával!
Ezt megélni; ebben a hitben, bizalomban dolgozni, pihenni, örülni és gondolkodni csak abban a tudatban lehet, amely tudat a napi teendők elvégzése mellett messzire lát.
Messzire, el, egészen addig a napig, amelyen, ha nem is tudjuk mikor lesz, de biztosan elindulunk. De addig se nyugtalankodj! (Dr. Kereskényi Sándor, Szeged-Honvéd tér)
***
Imádság:
Most jó. Most, míg olvastuk, mit mondtál Jézus, tényleg megnyugodtunk. Ugye, folytathatjuk? Igen. Ámen
***
A nap gondolata:
… a nagy nyugtalanság ideje elmúlt; tudok várni, nincs hiányérzetem, s nem kínoz a félelem, hogy elmulasztok valamit. (Márai Sándor)