Ha egy könyvet a kezünkbe veszünk, akkor a címe alapján tájékozódunk, s gyakran a cím össze is foglalja, amiről a könyv szól.
- Ismertek: Bűn és bűnhődés, Aranyember, Háború és béke
- A név lehet a cím: Tom Sawyer, Égető Eszter, Édes Anna
- Vannak szimbolikus, elvontabb címek is: 1984, Ajtó, Semmi
Ez utóbbi egy dán regény, ami kamaszokról szól, a szerzője, Janne Teller, s egy olyan problémakörről szól, ami egyszerre botrányos, megdöbbentő, és van benne áldozat is. A mű kezdetén az egyik szereplő azt a megállapítását teszi: hogy nincs semminek értelme. A 21. század hajnalán ugyanazt fogalmazza meg, mint a Prédikátor. Első, sőt második hallásra is elég megdöbbentő a könyv alapvetése, mely szerint minden hibavalóság. Azaz a semmi birodalmában vagyunk. Semminek nincs értelme, így minden hiábavalóság.
A hiábavalóság érzéshez háromféleképpen kapcsolódunk:
- valamit csinálunk, úgy érezzük: nem volt, vagy nincs értelme
- valami tönkrement, aminek korábban értelmét láttuk
- valami, aminek láttuk hasznát, elveszítette értékét
A Prédikátor maga írja le, hogy amit az ember véghezvisz a nap alatt, „csak hiábavalóság, és hasztalan erőlködés.” Ezt mondja a bölcsességre, az ismeret megszerzésére, a gazdagságról ír így, majd az élvezetekről, amit az ember megél. Majd munkára, a megszerzett és felhalmozott dolgokra, s amit az ember élete során elér. Mindebben van egy kőkemény realizmus, vagy materializmus.
Az itt található kifejezés a „hebel” szó, ami eltűnőt, tűnékenyt jelent. (Ábel név ebből van.) Édesapám szavai jutnak eszembe, amikor kiskutyánk született, és még olyan kicsi volt, hogy elfért az öklében, akkor erősen ránézett, összeszorította (finoman) és azt mondta: „Mi végre való vagy te?” Ebben is az ideig-valóságot, a törékenységet, kicsinységet fejezte ki. És talán a hiábavalóság is ott volt a mondat mögött.
Egy cigánymissziós utunkon így fogalmazta meg az egyik asszony élete kérdését (és válaszát): „Hogyan lehet Istennel élni? Csak Istennel lehet élni.” Ebben benne van az az igazság, ami minden nihilnek, semminek, hiábavalónak a feloldása: Isten jelenléte dönti el az életünk milyenségét. Ő határozza meg az életünket. Ha ő jelen van, akkor válik értelmessé, és értelmezhetővé az életünk. Még az is, ami hiábavalónak látszik.
(Bölcsföldi András-KRE-HTK)
***
Imádság:
E világ mióta / Fennáll, ő mivolta / Sűrű változás;
Minden dolga ínség, / Bánat, keserűség / És sóhajtozás;
Nincsen benne állandóság: / Minden hiábavalóság! (RÉ 619)
***
A nap gondolata:
A költő így fogalmaz:
„Batyum: a legsúlyosabb Nincsen, Utam: a nagy Nihil, a Semmi,
A sorsom: menni, menni, menni S az álmom: az Isten.” (Ady Endre)