„Én vagyok az út, …” (Jn 14:6)

Döntéshelyzetben keressük az utat. Szorult helyzetben a kiútat. Van úgy, hogy úttalan utakon járunk, máskor úgy érezzük, a saját utunkat járjuk, jó úton vagyunk. Néha úgy érezzük, az út végéhez értünk, nincs tovább, eltévedtünk. Az út kérdése életkérdés.

Jézus mai igénkben nem azt mondja, adok neked egy GPS-t és megmondom, hogy merre menj, nem, nem ezt mondja. Önmagát kínálja.

Ez azt jelenti, hogy közösségre van szükségünk. Vele való közösségre.

Nem információra, hanem Krisztusra magára.

Ha tehát jó úton szeretnél járni, ha nem akarsz eltévedni, ha nem akarod elrontani, akkor ne a saját utadat keresd, ne mások tanácsától várd a megoldást, hanem Jézust kövesd.

Mert Jézust követni annyi, mint a legjobb úton járni.

Jézusban lenni annyi, mint bármikor, bárhol, bármilyen körülmények között a legjobb helyen lenni. Jézusban lenni annyi, mint megérkezni, mint otthon lenni.

Igen, mert Ő az út.

(Székely Zsolt Ferenc, Budapest-Pesterzsébet Klapka tér)