„Papok királysága és szent népem lesztek.” (2Móz 19:6)

Olvasandó: 2Mózes 19

Isten csodálatos módon kivezette Izráelt Egyiptomból, átvezette a Vörös-tengeren és gondoskodott róluk a pusztában. Most elérkeztek a Sínai-hegyhez, ahol az Úr már nem csak gondoskodó, hanem a néppel szövetséget kötő Istenként mutatkozik be. Ez a találkozás különleges: a nép hivatalosan is Isten tulajdonává válik, viszont ehhez fel kell készülniük a Szenttel való találkozásra.

A Sínai-hegy az egyik legfontosabb hely a bibliai történelemben, az Istennel való találkozás hegye – itt ajándékozza Isten a Tízparancsolatot és a törvényeket a népnek. A szövetségkötés a hegy lábánál történik – Isten emlékezteti a népet, hogy Ő szabadította meg őket a nyomorult helyzetükből, és különleges ígéretet tesz feléjük: „Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor, bár enyém az egész föld, valamennyi nép közül ti lesztek az én tulajdonom. Papok királysága és szent népem lesztek.” (2Móz 19:5-6) A nép vénei borzasztóan meg lehettek illetődve, amikor Mózes átadta nekik Isten üzenetét. Nem is volt kérdés számukra mit válaszoljanak, és azt olvassuk, hogy az egész nép egy akarattal azt felelte: „Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott.” (2Móz 19:8) Majd Mózes közvetítésével Isten a tudtukra adta, hogyan készüljenek elő a vele való találkozásra, milyen módon tisztítsák és tartsák tisztán magukat a harmadik napig, amikor is le fog szállni a hegyre. De a hegyre nem mehetett fel a nép, a hegy lábánál kellett megállniuk, és ott kellett várakozniuk. Képzeljük csak el ezt az egész szituációt. Képzeljük bele magunkat az ott és akkor élők helyzetébe! Mit érezhettek? Én ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy hihetetlenül nagy izgalommal készülődtek erre a találkozásra, és minden bizonnyal félelem is lehetett bennük. Különösen, amikor Mózes átadta azokat az óvintézkedéseket is, amikkel Isten figyelmeztette őket, nehogy előre szaladjanak, hogy lássák Istent magát, hiszen ők nem lennének képesek érzékszerveikkel befogadni Isten látványát, megjelenését, és az a találkozás az életükbe kerülne.

Így érkezett el a harmadik nap, amikor mennydörgés, villámlás, sűrű felhő és kürtzengés kíséretében leszállt az Isten a Sínai-hegyre. A nép pedig – talán reszketve, mint a nyárfalevél - kivonul a táborból a hegy lábához és várakozik. Egyedül Mózes mehetett fel először a hegyre, és mennydörgésként hangzó hanggal szólt hozzá Isten.

Ez történt tehát a 19. fejezetben, holnap pedig meglátjuk, mit üzen nekünk ez a mózesi igeszakasz.

(Fodor-Csipes Anikó, Tiszaszentimre)