„Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jócselekedetben és beszédben.” (2Thessz 2,16-17)
Ha valaki megajándékozott, akkor már nem szegény, hanem gazdag. Nem attól függ ez a gazdagság, hogy milyen nagy ajándékot kaptunk hanem, hogy felismertük-e az Ajándékot, Aki Isten Ajándékaként közénk jött, Jézust?!
Pál saját magát is megajándékozott emberként látja, s magát is odasorolja a megajándékozottak közé. Nem föléjük sorolja magát, hanem közébük. Neki is minden nap szüksége van Krisztusnak további ajándékaira, a Benne megnyerhető ajándékokra.
„Örök vigasztalásban, és jó reménységben”. Mit akar itt mondani az örök vigasztalással? Nemcsak a gyászra gondol, a mindennapi próbatételek között is igaz ez. Éppen ezért örök, múlhatatlan, állandóan fennálló, létező ez a vigasztalás. Az örök Isten van közel mihozzánk a vigasztaló szóban.
Jó reménységgel is gazdagon megajándékoz. Már nem egy múltbéli eseményről szól, megtámogatott, megerősített, megvigasztalt az Isten, velem volt gyászomban, nyomorúságomban, betegségemben, hanem ma is velem van. Ma is szükségem van Rá, a mai kisebb próbatételekben is.
Jó reménységgel megajándékozottan mehetek tovább. Miben van a legnagyobb jósága ennek a reménységnek? Abban, amiről Péter apostol is beszél, hogy mindig kész legyek számot adni arról a reménységről, amely ott van az én szívemben. Ez a reménység túlmutat és túlnéz a halálon is.
Ezt a jó reménységet Lelke által táplálja bennem Isten. Így erősödöm, s így erősíthetek másokat is. (Sebestyén László Ede, Köröstárkány)
************
Imádság:
Kegyelmes Istenem, köszönöm, hogy Krisztust, mint a Te Ajándékodat adtad nekem is. Hiszem, hogy Te ma is átviszel a próbákon, nehézségeken. Erősíts meg, Uram, hogy a jó cselekedet sokaságával háláljam meg azt a sok jót, amit velem is tettél!
***************
A nap gondolata:
Neki arra is van hatalma, hogy a legnagyobb mélységből is Hozzá kiáltót meghallja és megsegítse. Jónás imáját még a cethal gyomrából is meghallotta Isten, és parancsolt annak, s az kivetette Jónást a partra. Hogy ne hallaná meg a te kiáltásodat, s az enyémet is?!