Mit mondana Jézus azokról, akikről mi azt merjük hinni, hogy Isten büntetése van/volt rajtuk? Mert, ugye, él bennünk ez a kísértés, amikor azt látjuk, halljuk, hogy valakit baj ért? Ha nem rokonszenvezünk az illetővel, nehéz helyzetéről tudomást véve, akaratlanul is végigfut bennünk: „Megérdemelte!”
Hogy is van ez?
Ha ugyanazon megy keresztül két ember, két nemzet, akkor azt, akit szeretünk, azt sajnáljuk, arra pedig, akit nem, kimondjuk (magunkban): „Azt kapta, ami járt neki!”?
Jézus óvva int bennünket attól, hogy bizonyos bűnök és az utánuk bekövetkező szenvedés között „nyilvánvaló” összefüggéseket találjunk.
Az örök kérdésre: Miért engedi meg Isten? – Jézusnak ez a válasza: Rosszul teszed fel a kérdést! Ha én – Jézus – lennék a gondolataid középpontja, azt kérdeznéd: Miért nem engem vertek agyon a tömegben? Miért nem rám esett az a torony? Miért nem nekem kell menekülnöm a szülőföldemről? Miért nem én hordom haza a fejemen az ivóvizet kilométerekről?
Minden tragédia figyelmeztetés számunkra. Ami mással, máshol történik, arra irányítja a figyelmemet, hogy mit kell elkerülnöm, és hogyan segíthetek.
Minden más: ítélkezés. Mások felett, és ezzel: magam felett.
(Dr. Kereskényi Sándor, Szeged-Honvéd tér)
***
Imádság:
Hogyan segítsek Istenem azokon, akiknek nehezebb, mint nekem?
***
A nap gondolata:
A gyenge bűnösnek, a szajhának szánt könyörületes szó sokkal nemesebb, mint a hosszú ima, amit naponta, de át nem érezve ismételgetünk a templomban! (KahlilGibran)