„...felkelt kora reggel, oltárt épített...” (2Móz 24:4)

Te mit szoktál kora reggel csinálni? Mi az első gondolatod, amikor megébredsz? Beazonosítod a napot? Kipattansz az ágyból? Kicsoszogsz a konyhába és kávét főzöl? Szendvicseket készítesz a gyermekeidnek? Reggelit készítesz a házastársadnak? Átnézed a napi teendőidet? Belenézel az óravázlataidba? Szaladsz, hogy elérd a buszt? Gyomorideged van egy munkatársad miatt? Vagy épp azért, mert nincs munkád? Hol van mindeközben Isten? Ott van a legelső gondolataid között?

Mózes elhagyta Egyiptomot kivezetve a népet a szolgaság házából, átvészeltek megannyi küzdelmet, átéltek borzalmakat, és mit tesz Mózes, amikor kora reggel felkelt? Oltárt épített. Az első gondolata az volt, hogy meg kell adni Istennek az Őt megillető tiszteletet. Arra gondolt a kora reggeli megébredése után, kell egy hely, ahol tudnak áldozatot bemutatni, amivel kifejezik hálájukat az Isten felé. Ezért fogta magát, és épített egy oltárt. Mert tele volt a szíve Istennel. Mert megtapasztalta Isten vezetését, jóságát, kegyelmét, hatalmát, és amit tudott, cserébe meg akart tenni.

Te mire gondolsz kora reggel? Te mit teszel Istenért kora reggel? Te mit adsz Istennek kora reggel? Adsz magadból egy egészen kicsit? Adsz az idődből egy egészen kicsit? Építgeted reggeli csendességedben az oltárt, ahol nap mint nap tudsz áldozatot bemutatni Neki? Bátorítalak, testvérem, hogy kövessük Mózes példáját, legyen már kora reggel tele Isten iránti hálával a szívünk!

(Fodor-Csipes Anikó, Tiszaszentimre)