„Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította…” (Jn 2:15)

Mi volt igazán a baj ott és akkor? – kérdezhetjük. Miért tette Jézus azt, ami tőle merőben szokatlan? Ha egyszerűen akarok fogalmazni, akkor ezt mondom: rossz helyen voltak az áldozatbemutatáshoz szükséges állatok és a pénzváltók is. A jeruzsálemi templomhoz tartozott a pogányok udvara, aminek az volt a rendeltetése, hogy a nem hithű zsidó, a még Istent nem ismerő, a kereső ember ott hallhatott tanítást az Úrról, ott kaphatott útbaigazítást lelki dolgokban. Ez a misszió, az evangélizáció helye volt. Egy darabig. Ám hangsúlyeltolódás következett be. A lelkiről az anyagira. A lelki már nem számított csak az anyagi. A bevétel az sok legyen, a többi nem számít – így gondolkodtak és így is éltek. Ez volt Jézus igaza baja ott és akkor.

Van, ami rossz helyen van az életünkben? Vannak hangsúlyeltolódások az életünkben, a szívünkben? Az Istennel való kapcsolat helyét nem vette át valami más? Érdemes rendszeresen önvizsgálatot tartanunk és az Ige tükrébe pillantva az előbbi kérdésekre őszinte válaszokat adnunk.

„Csak az üzletre tudok gondolni, még a templomban is.” – mondta egyszer valaki nekem, amikor arra kérdeztem rá, hogy megérinti-e, megszólítja-e Isten olvasott, hirdetett Igéje. Ez egyrészt fantasztikus őszinteség, másrészt félelmetes tragédia. Ennek az illetőnek nem fért bele az életébe Isten még a templomban sem.

Nyilvánvaló, egyetlen lelkipásztor sem lát bele a gyülekezeti tagok fejébe, gondolataiba. Amikor elhangzik ajkunkról az igehirdetés, akkor mi abban a hiszemben vagyunk, mindenki tud és akar is figyelni, hogy szeretnétek megérteni és befogadni azt, amit ránk bízott az Úr, szeretnétek hazavinni a szívetekben legalább egy üzenetet a prédikációból. Hogy ez mennyire így van, vagy nincs így, azt nem tudhatjuk. Egy-egy visszajelzésből esetleg megsejtünk, megértünk valamit, ám nem tudhatjuk, hogy bennetek mi játszódik le. Bizony az is előfordulhat, hogy valaki egyáltalán nem tud arra figyelni, ami itt történik és elhangzik. Ilyenkor sajnos nem tudja átvenni az Úrtól neki készített üzenetet, útmutatást, bátorítást, vigaszt, vagy bármit, amit neki is szánt az élő Isten.

(Katona Béla, Nyíregyháza-Kertváros)