„Közel volt a zsidók páskaünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe. A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat. Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította, a galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából! Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.”” (Jn 2:13-17)

Jézus megtisztítja a templomot. Miért? Nem tetszik Neki, ami benne zajlik. Persze erre mondhatjuk, hogy sok mindenkinek sok minden nem tetszik, de attól még nem vesz a kezébe korbácsot és kezd keménykedni. Márpedig Jézus ezt teszi. Azonban mi köze van Jézusnak a jeruzsálemi templomhoz? Vagy bármelyik másikhoz? A templom Isten háza, Jézus pedig, mint Isten Fia egyáltalán nem közömbösen tekint arra, ami a templomban történik. Úgy beszél a templomról, mint „az én Atyám háza.”. Ez a köze hozzá. Ettől senkinek nincs több köze hozzá.

A mai templomok, az egyház, a gyülekezetek és bizony én és te is Jézus általi megtisztításra szorulunk. Van bármi, ami nem tetszik neki? – tehetjük fel ezt a mindig fontos kérdést. Tegyük fel bátran és rendszeresen ezt a kérdést és várjuk meg a válaszát is! Gyakori probléma hívő életünkben és közösségeinkben is, hogy megyünk a magunk feje után. Vagy éppen azoké után, akik az Úr megkérdezése nélkül ötletelnek és próbálnak irányt mutatni. Közben pedig nagyon komoly alázatra és türelemre lenne szükségünk, hogy megkérdezzük az Urat és megértve válaszát akképpen is cselekedjünk.

Uram! Tisztítsd meg szívemet, ezt a bálványgyárat!

(Katona Béla, Nyíregyháza-Kertváros)