Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. (Mt 7,1)
Az ítélkezésnél az a baj, hogy a mások hibáit megnagyítjuk, a magunkét megkisebbítjük. Ez nem becsületes dolog. És nem is segít rajtunk, mert Isten a szívünkbe lát. Jobb, ha őszinték vagyunk magunkhoz. De nem kell felettébb bánkódnunk! Mert Isten elfogad úgy, ahogy vagyunk. Majd azután rendbe hoz bennünket.
Jézus kortársainál az volt a baj, hogy álszentek voltak, a maguk bűnét nem látták, a másokét felfújták. A magukét takargatták, a másokét meg piszkálták. Az ilyen kétszínű vallásosság utálatos az emberek előtt.
A megoldás nem az, hogy eresszük szabadjára a bűnös életet, hanem az, hogy kérjük el Jézustól a becsületes szent életet. Lehet-e becsületes szent életet élni? Igen. Lehet. Jézus erre adott példát és erre akar elsegíteni minket is.
Reményik Sándor: Ne ítélj
Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.
(Prókai Árpád, Boldva)
***
Imádság:
Uram! Bizony gyakran ítélkezem mások felett. Pedig erre egyáltalán nem vagyok hivatott. Bocsánatodat kérem és segítségedet, hogy szavaim ne sértsenek, hanem sokkal inkább simogassanak! Ámen
***
A nap gondolata:
Aki vádat emel, legyen annak a keze tiszta.