„Íme, nagyobb van itt Salamonnál... íme nagyobb van itt Jónásnál!” (Lk 11,31-32)
Jézus felrázni kíván sokszori közömbösségünkből, belefásult tompaságunkból, elzárkózásunkból. Felingerel, „iriggyé” akar tenni. Megtudta-e tenni?
Íme, lásd meg, vedd észre: a mindenkinél nagyobb van itt! Jézus mindenkinél nagyobbá szeretne nőni a te szívedben, a te szemedben. Meg tudta ma tenni veled, vagy te vagy a nagy? Várod azt, hogy emberek dicsőítsenek, nagynak mondjanak, vagy lábai elé hullva megalázkodsz már Előtte?
Jézus nem tűrte el azt, hogy a Lélek munkáját káromolják. Népét gyógyítja, tisztítja, formálja, alakítja, mindent megtesz értük, hogy megtartásra való nép, nemzet legyenek, hogy ne a kárhozat fiaivá, hanem az üdvösség gyermekeivé váljanak.
Jónás prédikálására megtért Ninive. Jézus szavára követelőznek, zúgolódnak, bekeményednek, eltompulnak, s Jézus kész ezért a népért is, és minden gonosz emberért, aki így szavának ellenáll, kész keresztre menni, vérét adni. Minden földi bölcsesség helyett nagyobb bölcsességgel szóló Királyunk Ő, Aki csodálatos országába akar minket bevinni. Minket, kik annyi minden más után vágytunk.
Salamonnál is nagyobb van itt. Számunkra az Ő szavai igazán kívánatosak már? Sába királynője messziről is eljött, mindent megtett, hogy hallja Salamon tanítását. Mindennél fontosabb volt számára: le ne maradjak, ki ne maradjak, ott legyek! Bibliát olvassak, imádkozzak, Istennel való kapcsolatom erősödjék!
Mi jellemezte az utóbbi hetekben, napokban életedet? Mindent megtettél, hogy ez így legyen? Vagy sok minden más, valami jel, valami különlegesség kellett? Elvonhatják figyelmüket a legfontosabbról, Arról, Aki ott áll közöttük. Néznek Rá, és nem látják igazán, s nem becsülik Őt. Egyik tanítványa majd harminc ezüstpénzre becsüli.
Jézus ma is kínálja, felkínálja Magát nekünk. Íme, nagyobb van itt Jónásnál, nagyobb van itt Salamonnál! Isten őrizzen meg bennünket mindenféle elzárkózástól, lelki tompaságtól, mint ami azt a gonosz nemzedéket jellemezte! Örüljünk a köztünk járó Királyunknak, s annak, hogy mi hallhatjuk szavát!
(Sebestyén László Ede, Köröstárkány)