Egy idős, tapasztalt, sokat megélt, hozzám közel álló személy mondta: „Régebben a gyermek leste a szülő kívánságát, ma éppen fordítva van. A szülő lesi a gyermek minden kívánságát. És nincs ez jól így.”
Egyetértek a meglátással. Nézzük csak meg, mennyit változott a világ ezen a téren! Pár évtizede, amikor az iskolás gyermek beírást kapott, otthon elővették és megkapta a szülői fejmosást is. Akár egy pofon is elcsattant és nem volt kárára a gyermeknek. Manapság? Ha nem úgy szól a pedagógus a gyermekre, ahogy a gyermek és a szülő elképzeli, megy a reklamáció. Vagyis korábban a szülő a pedagógus oldalán állt a gyermek érdekében. Mert hitte, hogy nemcsak tanítás, hanem nevelés is folyik az iskolában. Manapság pedig a szülő sok esetben nem áll a pedagógus oldalára, mert úgy tartja: az ő gyermekének mindig igaza van.
Az előbbi sorokkal nem állítom, hogy a pedagógusnak mindig mindenben igaza lenne. De azt állítom, hogy komoly ellenszélben nehéz komoly és értékes tanító, nevelő munkát végezni.
Ma sokszor felelősségre sem nevel a szülő. Hogy is érezne felelősséget egy gyermek önmagáért és tetteiért, ha neki mindent lehet és semminek nincs következménye, amit csinál. Semmi rossznak, semmi ártó, bántó szándéknak, cselekedetnek nincs a gyermekre nézve hátrányos következménye. Ez meggondolatlanságokhoz, felelőtlen, könnyelmű magatartáshoz vezet.
Ne értsen félre senki! Az előbbi gondolatsorral nem gyermekellenes kirohanást akartam megfogalmazni, hanem az aggasztó jelekből próbáltam vázolni néhányat. Istennek tetsző, helyes magatartásra buzdítok minden szülőt. Ez a szülőktől vezetést, nevelést is kér. Olyat, mely az Úrral való kapcsolatból és a szeretetből fakad. Ez van, ez lesz a gyermekek javára, a felnövekvő nemzedékek javára. Igen, kell megkérdezni időnként, hogy mit szeretne a gyermek, de nem mindig, minden esetben. És a válasz sem lehet mindig az, amit a gyermek hallani akar.
Valaki a következő nagy igazságot fogalmazta meg: „Eddig azt hittük, a világ attól épül, ha fejlesztjük a technológiát, az infrastruktúrát, növeljük a gazdaságot – de valójában olyan világ lesz, amilyen gyermekeket nevelünk.”
(Katona Béla, Nyíregyháza-Kertváros)
****
Imádság:
Uram! Szülőnek lenni boldogság és felelősség. Tudom, nem mindegy hogyan nevelem gyermekeimet. Ezen is múlik, hogy milyen lesz a világ tíz, húsz év múlva. Ámen
***
A nap gondolata:
A család nem az én tiszteletemre rendezett kívánságműsor, nem szolgáltatás, hanem vastörvény, amely alól én sem vagyok kivétel. (Hargitay Judit)