„Azután elindult onnan Ábrahám a Délvidék felé, letelepedett Kádés és Súr között, és jövevényként élt Gerárban. Ábrahám azt mondta Sáráról, a feleségéről, hogy a húga, ezért Abímelek, Gerár királya érte küldött, és elvitette Sárát. Isten azonban eljött Abímelekhez éjjel álmában, és azt mondta neki: Meg fogsz halni az asszony miatt, akit elvitettél, mert férjes asszony! Abímelek azonban még nem közeledett hozzá, ezért azt mondta: Uram, az igaz népet is megölöd? Hiszen ő mondta nekem, hogy a húga, az asszony meg azt mondta róla, hogy a bátyja! Én tiszta szívvel és ártatlan kézzel tettem ezt…
Ekkor hívatta Abímelek Ábrahámot, és ezt mondta neki: Mit tettél velünk? Mit vétettem ellened, hogy ilyen nagy vétekbe akartál belevinni engem és országomat? Olyan dolgokat tettél velem, amilyeneket nem szabad megtenni… Ábrahám ezt felelte: Azt gondoltam, hogy nincs istenfélelem ezen a helyen, és megölnek a feleségemért.” (1Móz 20,1-5;9;11)
Ábrahámot a félelem elvakítja. Ábrahám hatalmasat tévedett, amikor azt gondolta, hogy nincsen istenfélelem e helyen. Ábrahám, és nem Gérár városa volt istenfélelem híján. Abímélek ártatlan szívvel és tiszta kézzel vette házába Sárát, és ezt Isten is elismeri, amikor meginti álmában. Amikor meghallja, hogy Isten nem hagyja életben, ha nem adja vissza Sárát férjének, és ezt másnap reggel elmondja szolgáinak, azok mind megijednek. Istenfélő király és istenfélő emberek élnek Gérárban. Abíméleknek esze ágában sincs más feleségét magához venni, hiszen nagy bűnnek tartja azt. Ábrahám mindezt nem látja. Nem ismeri fel, hogy Gérár védelmet jelenthetne neki és családjának. Félelme és aggodalma megvakítja, mint ma is mindenkit. A félelem nem enged reális helyzetfelmérést. Eltorzítja a valóságot, és így vezet el az engedetlenségbe, a súlyos bűnbe.
Ábrahám olyan ember, mint mi, aki gyengeséget hordoz magában, amely gyengeség abban a pillanatban eluralkodik rajta, ahogy leveszi tekintetét az Úrról. Benned milyen területen szokott eluralkodni a félelem? Kire vagy mire tekintesz? Nem torzult el előtted a valóság, mint Ábrahám előtt? Nem burkolóztál-e be félelmedbe olyannyira, hogy már mindent csak azon keresztül látsz? Tekints Jézus Krisztusra, a Szabadítóra, aki élete odaadásával szeretett téged. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. (1Jn 4,18)
(Prókai Árpád, Boldva)
***
Imádság:
Uram! Vedd el szívemből a félelmet! Tölts be engem magaddal teljesen! Ámen
***
A nap gondolata:
A legfontosabb lépés, amit a félelem legyőzése érdekében megtehetsz, hogy bízol Istenben: ő megteszi majd azt, amit te nem tudsz megtenni. Bármekkora is a félelem szorítása rajtad, akkor is legyőzhető, mivel a félelem a gondolataidban van, és a gondolkodásod megújítható Isten Igéje által.