„Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért.” (Róma 12,17a)

Az emberi természet egyik legmélyebb reflexe a visszavágás. Ha bántanak, ha igazságtalanul szólnak hozzánk, ha csalódunk valakiben – ösztönösen ott él bennünk a vágy, hogy „visszaadjuk”. Pál apostol azonban más utat mutat: „Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért.” Ez nem egyszerű erkölcsi jó tanács, hanem a krisztusi út egyik legnehezebb, mégis legszebb lépése.

Nem azt jelenti, hogy el kell tűrnünk a bántást, vagy, hogy nincs jogunk az igazsághoz. Azt jelenti, hogy a rosszat nem a rossz eszközeivel akarjuk legyőzni. Mert az csak újabb sebet szül. Krisztus arra tanít, hogy a rossz körforgását csak a jó tudja megtörni. A megbocsátás, a hallgatás, a békés kiállás nem gyengeség – hanem belső erő.

Az evangélium világossá teszi: Isten bennünket is így szeretett. Nem fizetett nekünk a bűneink szerint, hanem irgalmat adott. És most bennünket hív arra, hogy hasonló lelkülettel válaszoljunk másoknak. Nem azért, mert megérdemlik – hanem mert mi is irgalmat nyertünk.

Amikor csalódás ér, vagy igazságtalanul bánnak velünk, jusson eszünkbe ez az Ige. Ne reagáljunk az első indulatból. Tegyünk egy lépést hátra – és kérjük Isten Lelkét, hogy Ő formálja bennünk a választ. Talán az egyik legnagyobb győzelem az, amikor nemet mondunk a visszavágásra, és igent mondunk a békességre.

(Fodor-Csipes Anikó, Tiszaszentimre)