„Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested! Naamán azonban megharagudott, elment, és így szólt: Én azt gondoltam, hogy majd kijön, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az Úrnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és kigyógyít a bélpoklosságból. Szolgái azonban odamentek, és így szóltak hozzá: Atyám, ha a próféta valami nagy dolgot parancsolt volna, azt megtennéd, ugye? Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg, és megtisztulsz.” (2Kir 5:10b.11.13)

„Én azt gondoltam, hogy...” Vágyunk gyógyulásra, szabadulásra, megújulásra, de annak is úgy kell történnie, ahogyan azt én elgondoltam, az én akaratom szerint, nehogy már ilyen mocskos vízben fürödjek meg, mikor vannak sokkal jobb gyógyfürdők, kórházak, gyógyszerek, kezelések. Amikor én jobban tudom, még az Istennél is, amikor én akarom megmondani még az Istennek is, hogy mit hogyan csináljon, miként gyógyítson meg, amikor én akarom a feltételeket és a körülményeket is megszabni. Hisz én nem akárki vagyok, én nem alacsonyodhatom le, nem vállalhatok közösséget akárkikkel, nekem csak a minőségi, drága, nevezetes, luxus dolgok jöhetnek szóba. Amikor elérünk egy bizonyos életszínvonalat, nehezen tudjuk lejjebb adni, nehezen tudunk helyet adni a látszólag nem annyira szép, kevésbé kívánatos, szemünknek annyira nem tetsző dolgoknak, mert azt gondoljuk, hogy az igazi ajándékok mindig csak a legszebb csomagolásban találhatók. Sok minden válhat akadállyá abban, hogy részesülhessünk az Istennek szeretetében, kegyelmében, áldásaiban. Az Isten nem lehetetlen dolgokat kér, csak olyat, amit meg tudunk tenni, mint például megmosdani hétszer a Jordánban, persze ehhez szükséges megalázkodni, elfogadni, engedelmeskedni, félretenni a büszkeségünket. Az Isten mégis arra hív, hogy tudjuk elengedni a magunk elgondolásait, akaratát, és ne a magunk értelmére támaszkodjunk, ne okoskodjunk annyit, s ne akarjuk mi jobban tudni az Istennél is, hanem tanuljunk meg bízni és engedelmeskedni az Isten parancsának, kérésének. Engedjük meg magunknak, hogy rácsodálkozzunk arra, az Isten jobban tudja és Ő bármit fel tud használni a mi gyógyulásunkra, javunkra, üdvösségünkre. S azokért is hálát adhatunk, hogy az Isten ad mellénk olyan embereket, akik által segít a jobb részt választani, az Isten megoldását, ami valóban értem van.

(Biró Botond, Arad-Belváros)