„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.”

(Példabeszédek 3,5–6)

Tudod, mi a bajunk?” – kérdezte a napokban egy munkatársam.

„Hogy nem emberi léptékkel akarunk lépni.”

Ahogy beszélgettünk, egyre mélyebben értettem, mire gondol.

Sokszor úgy érezzük, nekünk kell megoldani mindent – mások helyett is.

Magunkra vesszük a világ terheit, miközben a sajátunkkal is nehezen bírunk.

Siettetünk dolgokat, mintha mi irányítanánk az időt.

Átvesszük a világ zaklatottságát, miközben belül békére vágyunk.

Istent akarunk játszani – de elfelejtjük, hogy csak emberek vagyunk.

Végesek. Törékenyek.

Szükségünk van Valakire, aki nálunk nagyobb.

És tudod mit? Igaza van.

Nem kell mindent megoldanod.

Nem vagy egyedül.

Van Valaki, aki ma is igazgatja ezt a világot.

Bízz jobban az Úrban.

Ő tudja mindennek az idejét.

(Nagy György, Mátészalka-Kertváros)