„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! ... Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.” (Zsoltárok 133,1.3)
17 éve, hogy a tiszaszentimrei gyülekezetben szolgálok, mint lelkipásztor. Az elmúlt években olyan nagyon sok mindent megéltünk közösen. Annyi áldást megtapasztaltunk, hogy lehet, hogy fel sem tudnánk mindent sorolni, az egészen aprótól, a hatalmasokig. Az évek során újra és újra elém hozta Isten a fenti igeverset, és számtalanszor bizonyságot teszünk arról, hogy ez bizony egy megélt valóság az életünkben, akár, ha rendezvényekre készülünk, vagy beteglátogatást szervezünk, vagy a presbiteri gyűléseken, a döntéshozatalban.
Így történt most is, nem is olyan régen. Csodálatos megtapasztalásban volt részünk. Van egy immár hagyományos alkalmunk: a Tiszaszentimrei Református Levendulafesztivál, amit rendszerint június elején, a levendulavirágzás idején tartunk. Idén június 7-re esett, ami ugye a választások előtti péntek volt, amikor már a csapból is a választás folyt, és mindenki nagyon szerette volna az ebből adódó feszültséget maga mögött hagyni. Mi rendületlenül készültünk a mi kis fesztiválunkra, örömmel, lelkesen, még ha kicsit megfáradtan is. És akkor, azon a péntek délutánon a mi kis templomunk és templomkertünk a béke szigete lett. Mert mi volt a fontos? Pontosan ez: békességben, szeretetben lenni egymással. És annyi kedves üzenetet, visszajelzést kaptam, mint talán még soha, az elmúlt 8 Levendulafesztivál után. Mert erre vágyott mindenki. És Isten is megáldotta szívünkben ezt a vágyat, mert bár az alkalom előtt leszakadt az ég, és esett egy kis eső, de a kezdésre pontosan elállt, és utána csodálatos, jó időt kaptunk ajándékba. Mert – és megint idézem a 133. zsoltárbeli mottómat – „mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! ... Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.” Éljünk szeretetben, és fogadjuk Isten áldását, éltető kegyelmét mindenkor!
*************
Imádság:
Drága mennyei Atyám, hálás a szívem, hogy napról-napra megtapasztalhatjuk jóságodat, életadó kegyelmedet. Vezess bennünket, kérlek, hogy mindig a békesség, az egyetértés útján tudjunk haladni. Jézus Krisztusért kérlek, hallgass meg! Ámen
***********
A nap gondolata:
„Vezess engem utadon: Magad légy az út,
Melyen lelkem a halálból életre jut.” (ÚjRÉ 724. dicséret, 4. vers)