Elfáradva, vagy belefáradva?
„Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róma 12,1-2)
Nemrég egy beszélgetés alkalmával, munkatársi közösségben többen elmondták, hogy mennyire el vannak fáradva. Tényleg fárasztó hetünk volt. Ketten használták azt a kifejezést, hogy bele vannak fáradva. Megütötte a fülemet, hiszen nem mindegy, hogy elfáradunk, vagy belefáradunk. A fáradságot ki lehet pihenni, de a valamibe való belefáradást nem. Mi a megoldás?
Nem az, ha a külsőnkön vagy a külső körülményeinken változtatunk. Ezt azért emelem ki, mert ezzel a megoldási kísérlettel nagyon sokan élnek. Ezzel azonban csak menekülnek a probléma elől nem pedig megoldják azt. Az igazi megoldás belülről fakad. Melynek első lépcsője az, ha odaszánjuk magunkat Istenhez. A második, amikor a belső odaszánásunkból fakadóan már nem a külsőségekben keressük a megoldást, hanem az Úrnál. Ez fog olyan változást hozni, ami kapcsán meglátjuk, min és hogyan kell változtatnunk ahhoz, hogy Isten akaratát keresve, lelki megnyugvással éljünk.
Belefáradtál Testvérem? A Szentírás nem egy belefáradt személyről ír, akiknek az Úr megadta a megújulást. Járd az Ő útjukat az Ige útmutatása szerint, hogy ne fásultságban, hanem jóleső, kipihenhető elfáradásban legyen részed.
(Molnár Virág, Mezőkovácsháza – Nagybánhegyes)
***
Imádság:
Uram, ma a megfáradtakért könyörgünk. Adj nekik Lélek általi megelevenedést! Ámen.
***
A nap gondolata:
„Az Úrra bízzad dolgod, könnyebül a teher.” 265. dicséret 2. verse