„Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg végül az egész megkelt” (Lk 13,21)

Az Úr most a belső növekedésről beszél. A kovász ott a tészta belsejében, belül végzi el a maga erjesztő munkáját. Valóban, Isten országának külső növekedése, terjedése elválaszthatatlan a belső növekedéstől. Ha bennünk az Ige kovásza – nem pedig a rosszaságnak, a bűnnek a kovásza – dolgozik, erjeszt a jóra, akkor az olyan, mint amikor fut ki a fazékból a tészta. Így van ez, amikor szívünkből túlcsordul az Ige. Ekkor van igazi szépsége az Isten országáért munkálkodó keresztyén ember életének. Még nem ehhez hasonló az életünk? Jöjjünk Hozzá, és kérjük, hogy Ő erjessze meg bennünk az Ő Igéjét!

Mit is tesz a gazdasszony, amikor már beletette a kovászt a lisztbe? Még a régi szakácskönyvekben is meg van írva: tedd félre, és várj! Légy csendben, és várj az Úrra! Van mit tanulnunk, nem csak a nagymamák receptjeiből!! Jézus ilyen egyszerű, mindennapi képet használ. Olyanok vagyunk sokszor, mint a türelmetlen gyermek: nekem most kell, de rögtön! Türelmesen kivárjam, amikor és ahogyan Ő jónak látja, akkor és úgy fogja megadni, amit kértem Tőle! Az egymás iránt való türelemre is oly nagy szükségünk van. Amíg majd megkel. Erre az „amíg”-ra, erre az időre türelmes szívet Tőle kaphatok.

A három mércébe belekevert kovász az egész tésztát megkeleszti. A tészta megkelése, a szívek átformálódása, életünk megszentelődése még nem fejeződött be. S még egy üzenete is van ennek a példázatnak: tevékenykedjünk míg mindenkihez eljut az Evangélium! Ebben mi is részt vehetünk, részt vállalhatunk. A félelmes szívű, csüggeteg tanítványokat, a sokaság tagjait így bátorította az Úr Jézus Krisztus. Ma minket bátorít. Ne félj hát, te kicsiny nyáj, gondja van a Jó Pásztornak az övéire! Csak idő kérdése, megnő a fa, dagad a tészta, kifut a fánk, megnő minden. Fel lehet ismerni, hogy itt van Isten országa. Honnan? Valami új kezdődik. Valami az Ige által elkezd nőni, dagadni. Terebélyesedik a szeretet: egymás elfogadása, egymás befogadása. Ahol csak kizárás, kritika, szurka-piszkálás van, ott nincs jelen Isten országa. Isten országának lehet örülni. Hát nem örvendetes, ha látjuk a növekedést?! Lehet örülni a testvérnek, a jót kívánó felebarátnak, egymásnak. Örüljetek úgy az Úrban mindenkor, hogy tudjatok egymásnak is örülni! Isten országáért lehet munkálkodni is. Amikor egymásért áldozatot hozunk, örömmel adunk, szolgálunk. A nem-kevés liszt annyi kenyeret ad ki, hogy másnak is jut. Adja Isten, hogy életünk ilyen örömmel szolgáló élet lehessen! (Sebestyén László Ede, Köröstárkány)