„…eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek!” (János evangéliuma 20,19)
Az ember egyik leghőbb vágya, hogy békességben élhessen. Legyen békesség az országunkban, legyen békesség a munkahelyünkön, legyen békesség a gyülekezetünkben, legyen békesség a családunkban. Mindezt akkor tudjuk mi magunk is munkálni, ha békesség van a szívünkben. De hogyan lehetséges az, hogy mindig, minden körülmények között békesség legyen bennünk? Hiszen olyan sokszor van körülöttünk nyugtalanító, kétségbeejtő, aggodalomra okot adó körülmény, ami miatt nem tudunk mindig higgadtak maradni. Mit is jelent a békesség? Elárulom, hogy nem azt jelenti, hogy soha, semmilyen okból és semmilyen körülmények között nem leszünk feszültek, akár ingerültek. A békesség azt jelenti, hogy akármi történjék is, nem feledkezünk meg arról, hogy az életünk el van rejtve az Isten tenyerén, és ha kétségeskedünk is, nem esünk kétségbe.
A fenti ige akkor hangzott el, miután Jézus feltámadt, s megjelent a tanítványoknak, akik féltek, bezárkózva bujkáltak egy jeruzsálemi felső szobában, és látszólag teljesen elfelejtették mindazt, amit Jézus tanított nekik az együtt töltött idő alatt. Itt azonban belép a szobába, belép az életükbe, s jelenléte teljes erejével beleragyogja a szíveikbe, hogy „békesség nektek!” Azaz, ne aggódjatok! Itt vagyok, nyugodjatok meg, nem vagytok egyedül. És ezt mondja nekünk is. Soha ne feledjük el, hogy sem a mélységben, sem a magasságban nem vagyunk egyedül. Jézus mindig odalép mellénk, és biztosít a jelenlétéről. Legyen hát békességünk!
(Fodor-Csipes Anikó, Tiszaszentimre)
****
Imádság:
Drága mennyei Atyám! Bűnbánattal vallom meg, hogy nagyon könnyen elfeledkezem arról a biztonságról, amit a Te jelenléted ad az életemben. Pedig a Te békességed állandóan körülvesz, és mérhetetlenül nagy ajándék számomra. Kérlek, segíts, hogy a nyugtalan napok során se feledkezzem meg arról, hogy a Te szent Fiad belépett és belép az életembe, nem vagyok magamra hagyva. Krisztusért kérlek, hallgass meg! Ámen
*****
A nap gondolata:
„Még, ha fel is jönnek benned aggodalmaskodó vagy félelemteli gondolatok, nem kell elidőznöd ezeknél. Dönthetsz úgy, hogy elfogadod Isten békességét, amely már a tiéd Krisztusban.” (J.M.)