„Naamán, Arám királyának hadseregparancsnoka nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert általa szabadította meg az Úr Arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos lett. Egyszer kivonult néhány arám rablócsapat, és foglyul ejtettek Izráel országából egy kisleányt, aki Naamán feleségének lett a szolgálóleánya. Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljutna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná a bélpoklosságából.” (2Kir 5:1-3)

Amikor ezt a címet olvassuk: Amikor mást kapsz, mint amit..., gondolhatnánk Naámán felől, egy ilyen ember nem ezt érdemelte volna meg, hogy halálos betegségben szenvedjen, mégis azt olvassuk, hogy attól, mert „nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes,”, a lepra ezzel nem törődött. Lehetne másra is gondolni, például arra, hogy ez a Naámán nem azt kapta fizetségként, nem azt kapta vissza attól a kislánytól, amit megérdemelt volna, hagyhatta volna szenvedni, majd meghalni. Te hogyan cselekedtél volna az ő helyében, milyen gondolatok fogalmazódnak meg benned?

Bizonyára vannak, akik úgy gondolkodnak és cselekednek, hogy azoknak, akik nekik rosszat tettek és most szenvednek, de tudják számukra a megoldást, ami segítene, inkább hallgatnának róla és magukban örülnének. Mennyire jó mégis az ellenkezőjét tapasztalni, azt az isteni szeretetet, amire azt mondhatnánk mindannyian, a magunk életére nézve is, hogy nem ezt érdemelnénk meg. Ezt cselekedte ez a kislány, nem azt adja, amit kapott, nem a bosszúra törekszik, hogy visszavágjon, hogy a gonosznak helyt adjon a szívében, hanem arra, amire Isten Lelke vezeti, szeretni az ellenséget, megkegyelmezni, irgalmasnak lenni, ahogyan a mi Atyánk is irgalmas. Ezt tapasztalhatjuk és élhetjük meg a mi kegyelmes Istenünk részéről Jézus Krisztusban, aki életét adta értünk, bűnösökért. Olvasva a kislány szavait, „Bárcsak eljutna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná a bélpoklosságából ”, egyszerűen nem tud nem ellágyulni a szíved és azt kérdezni, hogy tud ez a kislány ilyen szeretettel lenni, hogyan képes ezt megcselekedni, miért nem azt az utat választja, miért nem úgy cselekszik, ahogyan a többség tenné, miért nem akar bosszút állni és megfizetni?! Mert ennek a kislánynak a szívében az Úr lakozik, az Úr békessége és szeretete, aki engedi, hogy az Úr akarata valósuljon meg, és tegye rajta keresztül azt, amely az Ő dicsőségét szolgálja. Az Úr kezébe helyezi. Engedjük, hogy az Úr minket is eképpen használjon, mások javát, üdvösségét keresve.

(Biró Botond, Arad-Belváros)