„…csendes vizekhez vezet engem.” (Zsolt 23:2)

Egy különösen is megterhelő időszakot követően megadatott pár nap szabadság. Ez idő alatt állt elő az a nem minden napi helyzet, hogy egy termálfürdőben egyedül lehettem egy olyan medencében, ahol az egyik oldalról, a vízszint alól fújják be a vizet. Egy ideig úszkáltam, élveztem az egyedül létet, majd az egyik víz befúvónál felfeküdtem a vízre. Egy ideig hallottam a zubogást miközben az árral sodródtam, majd mintha a szívem dobogását hallottam volna. Ezt követően teljes csend lett és így lebegtem.

Csodálatos érzés volt! Olyan békesség született meg bennem, hogy ott a medencében értettem meg azt, hogy Dávid király a 23. Zsoltárában a „csendes víz” kifejezés alatt mit is értett. Hogyan értelmezte az Isten felé irányuló teljes körű ölelését, amiben része lehetett.

Amikor az Urat dicsérte azért, mert csendes vizekhez vezette, a megnyugvás és megújulás áldásáért adott hálát. Azért a csodáért, amiben az Úr tudja részeltetni azokat, akik Benne hisznek. Akik Tőle várják a segítséget és nem szűnnek meg imádkozni akkor sem, amikor Dávid királyhoz hasonlóan nehéz időszakokon mennek keresztül.

A „csendes víz”, a lélek békessége az Úr csodálatos áldása és jutalma az Őt szeretőknek sok más áldáson kívül. Ezért miközben sokfelől kínálják a megbékélés, a megváltás, a megújulás lehetőségét, azt attól az Úrtól fogadjuk el, Aki még Egyszülött Fiát is odaadta azért, hogy bűnbocsánatunk és örök életünk legyen. Ennek elfogadása által pedig lelkünknek olyan békessége van, melyben az Úr simítja el lelkünk minden háborgását.

„…csendes vizekhez vezet engem.” Engedd, hogy az Úr az Ő Lelke által a Magával való közösségbe ölelhessen!

(Molnár Virág, Mezőkovácsháza – Nagybánhegyes)