„Hogyan is adhatnánk eléggé hálát Istennek értetek mindazért az örömért, amellyel megörvendeztettek minket a mi Istenünk előtt, amikor éjjel és nappal buzgón könyörgünk azért, hogy láthassunk benneteket, és kipótolhassuk hitetek hiányosságait?” (1Thessz 3:9-10)

Egy beszélgetés juttatta eszembe ezt az igét. Az egyik gyülekezet tagja mondta el, hogy évekkel ezelőtt, amikor nehéz helyzetbe került, élete mélypontján volt, milyen sokat jelentett számára a gyülekezet segítsége.

Megkérdeztem tőle: miben segített a gyülekezet? A gyülekezeti tagok mellett állhattam és velük imádkozhattam a templomban. „Amikor velük mondtam az Úr imáját, annyira megerősített az igehirdetés után, hogy kibírtam a következő hetet. Azóta is boldog vagyok, ha vasárnap beülhetek a templomba a gyülekezet tagjai közé”.

Bevallom, sokat gondolkodtam a beszélgetés után arról, hogy vagyok a gyülekezettel?

Valami ilyesmit élhettek át Pálék is, amikor azt mondja: nem tudunk eléggé hálát adni a gyülekezetért, értetek, és vágyunk arra, hogy lássunk benneteket.

Ma arra hív bennünket az Ige, adjunk hálát a gyülekezetünkért, amelyikhez tartozhatunk, mert Isten mentő szeretete hozta létre azt. (Székely Zsolt Ferenc, Budapest-Pesterzsébet Klapka tér).

****

Imádság:

Úr Jézus! Hálás vagyok a gyülekezetemért, add, hogy az az öröm, ami átjárta Pálék szívét, járja át az én szívemet is. Ámen.

****

A nap gondolata:

„Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” (1Kor 12:27).