„És Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhívva az egy testben…” (Kol 3:15a)

Sok fal van. Egyiket-másikat mi raktuk, rakjuk. Falakat rakunk egymás közzé a családban. Fal van sokszor a feleség és a férj között, a szülők és gyermekek között, a nagyszülők és az unokák között. Falak vannak a testvérek között. Falak vannak a gyülekezetben a lelkipásztor és a presbiterek között. Falak vannak a hívek között. Falak vannak a nemzetünk életében és a népek között is falak vannak.

Széttöredeznek az egymás közötti kapcsolatok. Konfliktusok, nézeteltérések keletkeznek. Az ember elbújik a harag, a düh, a hazugság fala mögé. Le kellene szokni már az ilyen falak rakásáról.

Olyan is van, amikor saját magunk mögé bújunk el. Annyire el vagyunk telve önmagunkkal. Olyan nagy lesz az Egonk, az Énünk! Alig vesszük észre, hogy lelkileg eltávolodunk egymástól. Minél tovább állnak ezek a falak, annál nehezebben lehet visszatalálni egymáshoz. Ilyenkor fel kell tennünk a kérdést: Vajon Istennek is ez az akarata?

Naponta olvassuk a Bibliát, de lehet-e áldás rajta, ha nem tudunk egymással és Istennel ki/megbékülni?! Meg tudjuk-e igazán vallani ilyenkor, hogy Krisztus a mi békességünk? Milyen lelkülettel imádkozunk, ha örökké méltatlankodunk egymásra és harag van a szívünkben?!

Békesség

Addig nincs, nem is lehet békességünk Istennel, amíg meg nem békülök a felebarátommal, a másik emberrel, vagyis míg ott van közöttünk a szeretetlenség, a békétlenség fala. Lélekben térdepeljünk le Krisztus golgotai keresztje alatt és úgy imádkozzunk az egymás közt levő falak leomlásáért. Ott a Krisztus keresztjénél megtörténik ez! „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Mt 5:9) „Mert ő a mi békességünk,” – mondja Pál apostol Ef 2:14a-ban. A békesség Fejedelme azért született, hogy békességet hozzon a bűnösök számára. Az angyalok is erről énekeltek: „… a földön békesség és az emberekhez jóakarat.” (Lk 2:14b). Jézus hozta el a békességet ebbe a békétlen világba s általa mi is lelki békére lelhetünk.

(Csomay Árpád, Biharszentjános)