„…de ők még hangosabban kiáltozták: Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!”

(Mt 20:31)

Ismét kipattant egy botrány, ami megrengette keresztyén Anyaszentegyházunkat. Már megint! – sóhajtottunk fel mi keresztyének. Már megint! – harsogták és harsogják azok, akik ismét támadási felületet találtak a Krisztus testen.

Ezekben az esetekben két tábor ütközik. Az ütközés pedig nem szabad, hogy versenye legyen annak, ki kiabál hangosabban. Azért nem, mert mi keresztyének nem a médiának és a világnak kiáltunk, hanem magának az élet Urának. Aki megengedi a bukást, azonban már készíti a gyógyulást és az épülést. Nekünk ezért kell kiáltanunk úgy, mint ahogy a két jerikói vak is tette, amikor hallották, hogy Jézus arra megy.

Ezt a két férfit az Ige alapján próbálták elhallgattatni úgy, hogy megkérték őket, hallgassanak. Erre ők még hangosabban kiáltottak Jézushoz, az Úrral való bizonyságtétellel az ajkukon. Ez indította gyógyító cselekvésre az Urat.

Az Úr gyógyító szavára Egyházunknak is szüksége van. Ezért kell nekünk keresztyéneknek minél nagyobb hittel, minél elszántabban kiáltanunk, hogy megtapasztalhassuk mi is a csodát, a gyógyulást, az épülést.

Aki pedig úgy gondolná, lassan minden veszve van, az vésse a szívébe, nem véletlenül vagyunk ma mi a jerikói út szélén. Most, ebben a korban ránk bízta Urunk a Hozzá való, szűnni nem akaró kiáltás szolgálatát, melyben Róla teszünk bizonyságot.

Jézus az Isten Fia, a mi megváltónk, Egyházunk és személyes életünk Ura. Ennek a hitével kiáltsunk, hogy meghallgattassunk!

(Molnár Virág, Mezőkovácsháza – Nagybánhegyes)

***

Imádság:

Könyörgünk Urunk Egyházunkért! Te add személyes hitünk és Egyházad épülését! Segíts át minket a nehezeken, hogy dicsérhessünk a hívek seregében! Ámen.

***

A nap gondolata:

„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik.” (Lk 11:9-10)