Napi igék

Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! (JSir 3,22-23)

Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. (2Kor 4,16)

Olvasmányok

Jel 22,1-5; 3Jn 1-15

Lelki útravaló a mai napra

Miért okoz az ember szenvedést? Jon Sobrino jezsuita szerzetes, teológus szerint: "A mai kontextusban könnyebb volt gyanakvást és kritikai ítéletet alkalmazni Istenre, akit nem látunk, mint az ember által teremtett valóságra, amelyet nagyon is jól látunk."

A katasztrófák nem balesetek vagy isteni csapások. Mélyen gyökereznek azon társadalmak társadalmi, gazdasági és környezeti történelmében, ahol bekövetkeznek. Sőt, a katasztrófák sokkal többek mint tragikus események; ezek olyan folyamatok, amelyek az idők folyamán bontakoznak ki, és okaik mélyen beágyazódnak a társadalom történelmébe. Az emberi gonoszsággal való foglalkozás sokkal konstruktívabb és eredményesebb lehet a katasztrófa enyhítése szempontjából, mint a természeti, isteni gonoszságon való spekuláció, amelyből kevés vigasztalás vagy enyhülés származik. A változás akkor kezdődik, amikor néven nevezzük a felelősöket. Ez az első lépés afelé, hogy csökkentsük a jövőbeni szenvedést.

Az emberi válságnak nem kell katasztrófaként megjelennie; csöndesen közeledve, látszólag feltűnés nélkül is lefolyhat. Megvan a maga ideje, nem lehet előrehozni és nem lehet átugrani sem, meg kell érnie, mint az életben mindennek. Ebből megváltozva is kikerülhet az ember, akár egy új elhatározás meghozatalával, akár a pusztulásban. Miért nincs még végünk? Szeret az Úr. Azért.

*

Istenünk! Kérünk, adj nekünk tisztánlátást, hogy meglássuk, kik a felelősök szenvedéseinkért, katasztrófáinkért. Adj bátorságot, hogy néven tudjuk nevezni őket, és add Szentlelked erejét, hogy lépéseket tudjunk tenni a változásért. Tarts meg minket a válságban, a küzdelemben és az ezek általi formálódásunkban. Hála azért, hogy nincs még végünk. Ámen.

Szerző: Gombkötő Beáta