Napi igék

Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál ...! (5Móz 4,9a)

Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! (Jel 3,3a)

Olvasmányok

Jel 19,4-9; Jn 9,13-23

Lelki útravaló a mai napra

Bevált praktikáink vannak arra nézve, hogy miként óvjuk meg magunkat a feledékenységből fakadó problémáktól. Felhúzzuk az ébresztőórát, hogy el ne késsünk másnap. Kiragasztunk egy cédulát a hűtőszekrényre, hogy el ne felejtsük, mit kell hozni a boltból. Feljegyezzük a naptárba a teendőinket, nehogy valami hibát ejtsünk. Izrael népének is megvolt a praktikája, amellyel emlékeztették önmagukat Isten szavára. Homlokukra, kezükre s az ajtófélfára is jelzést tettek, amely emlékeztette őket Isten szeretetére. Elismételték gyermekeik előtt az ősi történeteket.

De vajon van-e nekünk olyan praktikánk, amely figyelmeztet bennünket a legfontosabbra? Mert akár a jólét, akár életkörülményeink átrendeződése, akár az öregség vagy egy betegség könnyen elfordítja figyelmünket az igazán lényegesről. Mert az ember könnyen megfeledkezik azokról a csodákról, amelyeket Isten tett az életében. S az Istentől elfordult ember bizalmatlanná és hálátlanná válik nemcsak Isten, de a másik ember iránt is. Pedig ha nem felejtjük el mindazt, ami velünk történt a múltban, az abban is segít, hogy bízni tudjunk Istenben ezután is.

A megtérés nem más, mint emlékezés arra, hogy mit tett Isten értem. Az ő szeretetéhez való odafordulás mozdulata ez, amelyben újra helyreáll a könnyen feledésbe merülő kapcsolat.

*

Uram, segíts, hogy hálával tudjak visszatekinteni a megtett útra! Add, hogy a zsoltáros szavával tudjam biztatni önmagamat: "Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!" Segíts, hogy Krisztus keresztje legyen számomra az a jel, amely mindenkor emlékeztet végtelen jóságodra és szeretetedre, amellyel átöleltél már keresztségemben, és amellyel hordozol azóta is. Ámen.

Szerző: Baranyay Csaba