Napi igék

Te pedig gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. (Zsolt 30,12)

A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által. (Róm 15,13)

Olvasmányok

ApCsel 8,(9-11)12-25; 1Móz 24,29-49

Lelki útravaló a mai napra

"Majd az idő megoldja" - melyikünk ne ismerné ezt és az ehhez hasonló vigasztaló mondatokat? Arra biztatnak, hogy csak várjunk türelmesen, az idő múlásával enyhül a fájdalom, kisebb lesz a gyász, az élet megy tovább, és valahogy elcsitul a mély bánat, könnyebb lesz a hiány. Számolom az éveket: 10, 14, 15, 17 - ennyi idő telt el a legnagyobb tragédiánk megélése óta! Igen, élem életemet pergőn. Feladatokkal és örömökkel van tele. De mégis! Csak egyetlen kis megtorpanás, egy állat elvesztése vagy valami más keserűség rögtön feltépi a sebeket. Szinte váratlanul előbukkan a fájdalom, a hiány, a gyász, a szomorúság. Nem az idő múlása ad feloldozást gyászomban, hanem Isten ígérete. Minden fájdalmammal, gyászommal szemben erősebben szólal meg bennem az ének, amelyet oly nagyon szeretek az ifjúsággal, a gyerekekkel énekelni: "Akkor majd táncolva örül Isten népe, / az ifjak is a vénekkel együtt. [...] // Gyászukat vígságra fordítom, / népemet megvigasztalom..."

Isten az igében, az énekben azt ígéri, hogy gyászunkat örömre fordítja, és én hiszek neki, bízom benne. Tudom, hiszem és remélem, hogy a mi Urunk az itt megélt örömöknél sokkal nagyobbat tartogat számunkra. Akkor majd láthatjuk, megölelhetjük egymást, együtt táncolhatunk és vigadhatunk. Teljes lesz örömünk.

*

Istenem, köszönöm, hogy te Isten vagy. A te ígéreteid nem olyanok, mint az enyémek. Számodra nincs lehetetlen. Minden ígéretedet beteljesíted. A legfontosabb számomra, hogy elküldted Jézus Krisztust, a te Fiadat, hogy éljünk általa. Ezért van nekem is reménységem. Alig várom, hogy jövőre a te országod beteljesedésére vonatkozó ígéretedet is megtapasztaljam. Ámen.

Szerző: Heinemann Ildikó