Majd az Úr szavát hallottam, amint ezt kérdezi: Kit küldjek el, ki lesz a követünk? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! (Ézs 6,8(külső hivatkozás))

Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel! (2Kor 5,20(külső hivatkozás))

Olvasmányok: Jób 1,1–22(külső hivatkozás) és Lk 10,25–37(külső hivatkozás)

Lelki útravaló a mai napra

Napközis táborunkban úgy szoktuk feldolgozni a bibliai történetet, hogy el is játsszuk rögtönzött színdarab keretében. Én mesélem, a gyerekek pedig a szerepüknek megfelelően mozognak. Mindig nagy a tolongás egyik vagy másik szerepre, és mivel az elmélyítés miatt amúgy is többször szeretném eljátszatni velük, legalább van indok, hogy új szereposztásban újra halljuk az igeszakaszt.
Konfirmandus táborunkat gyülekezeti házunknál szoktuk tartani, ahol magunk gondoskodunk a reggeliről, vacsoráról, így minden napra vannak kijelölt „naposaink”. Ők készítik elő a terepet, és ők pakolnak el. Van, amikor könnyen beosztjuk a heti rendet, van azonban, amikor nem kíséri túl nagy lelkesedés e szolgálati lehetőséget. (Bár utólag már élményként emlegetjük a mosogatós sztorikat.)
Ézsaiásnak különleges élményben van része. Látomásban az Úrral találkozik, és a bűnei alól való feloldozás után egy kérdést hall: „Kit küldjek el, ki lesz a követünk?” S ő lelkesen jelentkezik a prófétai szolgálatra: „Itt vagyok, engem küldj!”
Mi vajon készek vagyunk-e elindulni ma a szolgálat útján? Elmondani, amit Isten ránk bízott. Megtenni, ami másokat Isten akaratával szembesíti. Gúny tárgyává válni az Úr ügye miatt, vagy éppen hozzájárulni bizonyságtételünkkel valakinek a megtéréséhez. Lehet jelentkezni…

*

Hálát adok neked, Uram, hogy ma is hallhatom szavad, és hogy nekem is lehetőséget adsz a szolgálatra. Bocsáss meg, hogy sokszor hiányzik belőlem a lelkesedés. Köszönöm, hogy megtisztítottad szívemet, gondolataimat, szavaimat, és hogy te készítesz fel a feladatra, amelyet végezhetek. Vezess, kérlek, Szentlelkeddel, hogy úgy és akkor szóljak és cselekedjek, ahogy és amikor te jónak látod. Ámen.

Szerző: Hulej Enikő