Ahogy a sas, röptetve a fészekalját, fiókái fölött repdes, úgy vette [népét] kiterjesztett szárnyaira [az Úr], evezőtollán hordozva őt. (5Móz 32,11(külső hivatkozás))

És Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban. (Fil 4,7(külső hivatkozás))

Olvasmányok: Róm 6,12–18(külső hivatkozás) és Lk 11,14–28(külső hivatkozás)

Lelki útravaló a mai napra

„Nézzétek meg az égi madarakat” – mondja Jézus (Mt 6,26). A mai igénk is rájuk irányítja figyelmünket. A sas különleges madár. Magas helyre helyezi a fészkét. A sziklák ormán biztonságban vannak a fiókák, a ragadozók nem veszélyeztetik őket. Amint viszont eljön a fészekből való kirepülés ideje, nagy bajba kerülnek. A szédítő mélység fölött kell az első szárnycsapásaikkal próbálkozniuk. Más madarak eleinte csak az egyik ágról a másikra ugrálnak vagy a földről elrugaszkodva pár métert tesznek meg. A sas a fiókáját kénytelen nagy veszélynek kitenni, de mindvégig ott van mellette. Biztatja a repülésre, de óvja és védelmezi is őt.
Az Úr is így vezet minket. Nem kímél meg, azaz sokszor nekünk is meg kell tapasztalnunk a lelki magasságot és mélységet. Ha csak ezekre nézünk, akkor mi is beleszédülünk, és elveszítjük a reményt. De az Úr mellettünk van és megvéd. Ha a testi szemeinkkel nem is láthatjuk őt, mégis velünk van. Szentlelke áthat minket, mennyei békességet ad, így megóv a zuhanástól. Minden körülmények között átsegít a bajokon, és megőrzi az övéit.

*

„Áldjad őt, mert az Úr mindent oly bölcsen intézett: / Sasszárnyon hordozott, vezérelt, sok bajban védett! / Nagy irgalmát / Naponként tölti reád, / Áldását mindenütt érzed.
Áldjad őt, mert keze csodásan alkotott téged! / Utadon elkísér, tőle van testi épséged. / Sok baj között / Erőd volt és örömöd, / Szárnyával takarva védett.” (EÉ 57,2–3)

Szerző: Laczki János