Szentbeszédem főbb gondolatai: [Csepel, 1945 december 23.]

    „Nem a gyűlöletet, hanem a szeretetet hirdetem. A gyűlölet lávája egy évtizede elöntötte a világot, úgyhogy fuldokolunk benne ma is; mi azonban Krisztus és az Egyház szeretet-tanát közvetítjük mindenkor, ma is.

    És mert a szeretet a mi alapunk, nem vesszük el senki kenyerét, inkább az éhezőknek ételt adunk; nem vesszük el senki ruháját, inkább két köntösünkből a didergőnek odaadjuk az egyiket; nem juttatunk senkit fogdába, inkább segítjük kiváltani a foglyokat; nem gyötrünk senkit beteggé, idegronccsá, inkább, ha beteg, meglátogatjuk; nem kergetünk senkit a halálba, inkább Tóbiással elkísérjük könnyel és imával utolsó útjára; nem hajszolunk senki emberfiát a kétségbeesésbe, inkább a kétségben lévőknek eligazító jótanácsot adunk; nem taszítunk embertársakat szomorúságba, sokkal szívesebben vagyunk az Istenanyával a szomorúak vígasztalói.

    Mi még ellenségeinket is szeretjük, mert Jézus és nyomában Szent István szerpap iskolájában ezt tanultuk. Ha valahol az életben, itt ezen a téren lehet igazán nagy az ember, aki legyőzi önmagát.”

(116. o.)