Miközben bizonygatták az Egyház iránti jóindulatukat, három jelentős területen súlyos csapást mértek az Egyházra. A földreformmal kihúzták az egyházi intézmények alól az anyagi alapot. A rendelet intézkedett ugyan az egyházi vagyon kártalanításáról, de az ideiglenes kormány kommunista tagjai következetesen meggátolták annak végleges rendezését. Csak időnkinti államsegély kiutalásához járultak hozzá. A végleges rendezést elodázták, hogy később az Egyház és állam közti tárgyalások idején a törvény által jóvátételül megállapított térítési összegeket zsarolásra használhassák fel. A püspöki kar e súlyos sérelem ellenére áldását adta – első, háború utáni körlevelében – az új birtokosokra: „Adja Isten, hogy az új birtokosok boldogulása vigasztalja az Egyházat veszteségeiért és gondjaiért.”

(71. o. 2.)