„Szülőfalumból gyerekkori emlék: télen síkos volt, a szentegyház alatt a meredek, a Balaton felől jövő szekerek elakadtak. Volt olyan, hogy napestig, reggelig se tud felvergődni a tetőre. Csak egy hang kellett: Megrekedt a szekér! – mentek a fiatalok, fogatok, az egész ismeretlenek megsegítésére. A keresztény élet is ilyen felfelé küzdelem; az ösztönök, a világ, a gonosz lélek besíkosítják az utat. Mind hivatalosak vagyunk, mert emberségesek, keresztvizesek és katolikusok vagyunk, segíteni Jézusért, Jézushoz a felebarátot. Itt tűnik fel a házapostol fényben. A közösségbe meghívó, a templom és család közt hídverő, plébános és juha közt aranyszál, cursor.”

1947. márc. 15. in Beke Margit: Egyházam és hazám II., 22. old.